óda hozzám
A régi blogom egy ideig szünetelt, és egy ‘tanítvány’ már alig bírta kivárni, hogy megint írjak. Szóval esdekelni kezdett a kommentviharban:
Ooh, ****…
úgy hiányzik szívemnek szavaid áradata,
mint forró nyári napon a hűs szellő,
vagy mint gyermeknek a mesebeli sellő…
Kérlek, ne hagyj tovább epednem,
mert kiszikkad lelkem,
ha nem tudhatom meg hamarost,
hogy I** miképp cselekszik most,
hogy szerelme testvérére szörnyű vész veti árnyékát,
hisz’ egy fúria dobta ki rá a hálóját…
Azt kérded, miért szólok: szerelme?
Oh, hiszen bár így lenne!
S habár érzéseit nem fedheti el,
s szíve szerelmes gondolatokat remekel,
esze mást súg, mint mire vágyna,
és eltaszítja magától, mi a vágya tárgya…
Boldogságra esélyt sem ad magának,
pedig J** sem vetné meg arának…
No jó, tán ne haladjunk ennyire előre,
de szerelmes költő szívem íly bugyuta rímekkel van tele,
és kikívánkozék belőlem az óda,
hogy kegyedet csókolja homlokon a múzsa,
hamar a klaviatúrája felé röppenjen,
hogy a két szenvedő szerelmes sorsa tovább menjen,
és hogy olvasóid ne epedjenek el…
remélem, szónoklatom ezúttal végre remekel,
és szívedet nem hagyja hidegen óhajom,
mikor azt kiáltom: a következő részt akarom!
Írótársként sok ihletet, s miegymást kívánok,
N***nek, hogy szálljon le róla az az átok,
valamint itt van J** és I**
sorsuk miképp alakul…? a te kezedben van.
Mély tisztelettel: ****, egy hódoló, szerelmes ódaíró
————————————————————-
IMÁDTAM!
Kedvenc recept – Tortilla
Nem tarthatom meg magamnak, mert nem fogok tudni ilyen bűntudatban tovább létezni!
Egyszerűen ez számomra a tökéletes étel. Heti három alkalommal biztosan ezt ebédelem, a többi négyen csak azért nem, mert nincs időm enni. Olyankor marad a világ legegészségesebb étke: tescos zacsis sajtkrém leves.
A lényeg a lényeg, ha valaki szintén olyan nagy tortilla függő, mint jómagam, egyszerűen kötelessége otthon megcsinálni ezt a receptet. Pillanatok alatt elkészül, és tényleg nem kell hozzá nagy tehetség 
Hozzávalók:
Tortilla tészta( 2 darab):
5 kanál liszt
1 teáskanál sütőpor
1 evőkanál olaj
víz
egy csipet só
A lényege a dolognak: összegyúrod a hozzávalókat egészen olyan állagúra, hogy ne tapadjon a kacsódhoz. Két kis cipóra osztod, majd hogy ne ganézz mindent össze, előkapsz egy fakanalat, és annak a nyelével a konyhapulton kinyújtod. Halálosan komoly arccal írom, tényleg így a legegyszerűbb. Persze nem a kenyérmorzsában, és kávézaccban kell nyújtogatni.
Mikor meg van a két palacsinta(?), egy egyszerű serpenyőben, olaj nélkül megsütöd őket. Nagyon gyorsan megsülnek, de kettőt-hármat biztosan fordítani kell rajtuk, akár szabad kézzel is.
Töltelék:
Mindent beledobálhatsz, amit a hűtőben találsz… a jó ízlés határáig.
Az én verzióm: joghurtöntet (natúr joghurt, só, oregánó, bazsalikom), paprika, paradicsom, hagyma, pulykamell, sajt, fűszerek.
Szóval először meg kell kenni a tortillákat az aktuális öntettel, különben kettétörnek a meghajtásnál. Azután egyszerűen csak mindent rádobálsz. Összehajtod, kicsit a mikróba teszed, hogy felmelegedjenek a zöldségek, és megolvadjon benne a sajt is.
Tádáám! És már kész is!
Annyira finom, hogy menten belehalok!
SZTE könyvtár
Miért telt fél évembe felfedezni az egyetemi könyvtár csodálatos rejtelmeit, forrásait és kincseit? A nagy unalom megtette a hatását: leültem a raktári kikérő elé, és böngészni kezdtem.
A ‘Schobert Norbi’ kifejezésre csak(!) 7 könyvet talált. Ez már egy könyvesboltnál sem egészséges szám, nemhogy iskolában… Bár… Hello Kitty-re és Hannah Montana-ra még nem kerestem rá. Nem akarok teljesen lesokkolódni. Ki tudja!
Most inkább marad a Moonwalk és az Eat Pray Love
mornin’message
A reggelem nem is lehetne jobb… Talán a tankönyvem üzenni szeretne nekem valamit?
my boots are made for walkin…
the end of vizsgaidőszak
Nahát, vége! A hip-hop ott utolsónak nem is olyan rossz. 
vannak mondatok, amik mindent megérnek nekem
” Holnap talán már meglesz az eredménye, és akkor elolvashatom, s újra telezokoghatom a tenyerem az idilli kaliforniai szerelem képével. “
egy év után is képes vagyok végigsírni egész estéket miatta
Lassan hajnali két óra van.
Mostanra tudtam megnyugodni. Körülbelül kéthavonta egyszer elkap a gépszíj, beizzítom a youtube-ot, és órákat zokogok végig örömömben, bánatomban, csalódottságomban, és csodálatomban.
Két éves sem voltam, mikor Anyának hála megismerkedtem Michael Jackson zenéjével. Kaptam sorban a kazettákat, könyveket, füzeteket, később DVD-ket, lemezeket, de sajnos rajtam már ez sem segített… Egy olyan generációnak a tagja vagyok, akiknek holmi kevés esélye volt élőben látni az énekest.
Most már csak bőgni tudok. Nem az bánt, hogy nincs már köztünk, hiszen ember volt, neki is meg voltak számlálva a napjai. Sokkal inkább az okoz törést bennem, hogy soha az életben nem láthatom élőben énekelni, táncolni.
Számomra apró korom óta ő az Énekes, mindig is ő volt, ő is marad.
Persze lehet őt gyanúsítani otromba dolgokkal, de senki sem tudhatja az igazságot. Annyit azonban biztosan tudunk: még mindig többet tett a világ megsegítéséért, mint egész Magyarország egybevéve.
Nem akarok itt órás, bömbölős megemlékezést írni, semmi kortes beszéd vagy gyászszertartás. Ez most csak kellett nekem, hiszen olyan keveset beszélek róla másoknak. Nem hinném, hogy a hétköznapokban bármit is bizonygatnom kellene akárkinek is. Talán egyedül Anya tudja hogyan érzek valójában.
Én úgy szerettem őt, ahogy volt.
És ahogy elnézem nem én vagyok az egyetlen a Földön :’)
Got a secret
Can you keep it?
Swear this one you’ll save
Better lock it, in your pocket
Taking this one to the grave
If I show you then I know you
Won’t tell what I said
Cause two can keep a secret
If one of them is dead…
